A jótékonyság dicsérete
Szokatlan hangú könyv jelent meg a minap (könyvbemutató videó), amelyben ócsárlások és szitkok helyett elismerések és méltatások olvashatók a filantróp milliárdosról, a 95 esztendős Soros Györgyről.
„Önbecsülésünk jele"
– szögezte le másfél évvel ezelőtti, Igazságot Sorosnak! kezdetű röpiratában Fellegi Ádám zongoraművész, s felhívásával megbombázta a magyar sajtót. Leveleket, e-maileket küldött a szerkesztőségeknek, s már másnap szelíd türelmetlenséggel érdeklődött telefonon, hogy mikor hangosítják fel végre értetlenségét, miért a nagy csend például az egykori Soros-ösztöndíjasok részéről, hiszen „az emberi hálátlanság mélypontja az, ahogyan Magyarország most Sorossal bánik". Nem állítható, hogy nyílt levelének 2024 nyarán nagy visszhangja támadt volna. A „közellenségnek" kikiáltott Soros György elleni kampány éppen alábbhagyott, a hazai közvéleményt akkortájt inkább a Donald Trump elleni merénylet, Orbán álságos békemissziós röpködése, Budapest pénzügyi megszorongatása, vagy éppen a Tisza áradása foglalkoztatta.
A magát impulzív szenvedélyűnek tituláló Fellegit az „elgyávultak csöndje" újabb akcióra sarkallta. Körlevelet küldött barátainak, ismerőseinek, no meg azoknak, akikről tudta, vagy megtudta, hogy valaha részesültek a Soros Alapítvány támogatásában. „Petíciót nem szeretnék indítani, már tele van ilyenekkel a padlás. Viszont ha kapnék néhány támogató válaszlevelet, amelyben a levélíró összefoglalja véleményét a Soros György-jelenségről nem több mint 5 mondatban, az jólesne az igazságnak (és nekem is személyesen)." A tervei, várakozásai szerint legalább száz „tanúságtétel" azt dokumentálná „örökre", hogy igenis voltak, akik „az alapvető emberi tisztesség nevében" szót emeltek. Valahogy úgy, ahogy 1938 májusában 59 keresztény értelmiségi tiltakozott az első zsidótörvény meghoza-
tala ellen. (Lásd Talányos történet című írásunkat.)
A száz helyett végül „csak" 62 válasz született. Az ezekből összeállított illusztris névsorú elektronikus könyvet juttatta el a Sorost nem ismerő, az alapítványától támogatást soha nem kérő zongoraművész az általa „leginkább tisztelt magyar hősnek" a 94. születésnapjára. „Jóleső érzéssel vettem kezembe – írta válaszában a felköszöntött –, örülök, hogy vannak honfitársaim, akiknek pályáját segíthettem, akiknek emlékezetét nem homályosítja el a múltat meghamisító hivatalos propaganda."
A közéleti akciózás korábban sem állt távol Fellegitől. Két évtizeddel korábban, miután a főváros kulturális bizottsága rábólintott arra, hogy Teleki Pál miniszterelnöknek szobrot állítsanak a budai Várban, 9 óra 20 perckor ultimátumszerűen jelentkezett be az akkori főpolgármesterhez, Demszky Gáborhoz. Azt akarta, hogy 10 órakor átadhassa neki tiltakozó levelét az egyéb-
Tisztelet Sorosnak!
Fellegi Ádám (összeállító)
Papirusz Book
125 oldal
ként tragikus történelmi alak, ám az 1920-as numerus clausus, valamint az 1939-es második jogfosztó zsidótörvény atyja megszobrozása ellen. A vihart kavaró, a pró és kontra állásfoglalásokat kikényszerítő Teleki-ügy 2004-ben sajátos kompromisszummal zárult. Rieger Tibor egész alakos, egyébiránt igen kifejező alkotását két hónappal később a balatonboglári katolikus templom kertjében avatták fel.
A szótlanságba úgymond belefulladó, 84 évesen is örök nyughatatlan zongorista úgy érezte – s a HVG-nek is hangsúlyozta –, ezúttal sem Soros köszönetére vágyik, nagyratörőbb célja van, minél több embert kimozdítani a közömbösségéből. Ezért nyúlt a saját zsebébe, s jelentette meg hozzáférhető kordokumentum-kötetként a 62-ek szubjektíven objektív szövegeit. Köztük például az elszánt aktivista íróként ismert Haraszti Miklós azon aforizmatömörségűre kalapált, s nem csak Magyarországra érvényes megállapítását, hogy „a gondoskodó hazaszeretet példaképe" a huszadik században a demokráciát tagadó, a huszonegyedikben a demokráciát papoló hatalmak útjába állt. Rímel erre Gyáni Gábor történész végkövetkeztetése is, amely szerint: „Önbecsülésünk jele, ha nem felejtjük el Soros Györgynek, miszerint valamikori üldözöttségének az életténye ellenére mennyire fontosnak tekintette, hogy kikecmeregjünk végre a magyar és a »kelet-európai nyomorúság« (Bibó István) fátumából. Ez egyelőre illúziónak bizonyult, de Soros tevékenysége életben tartja ennek jövőbeli lehetőségét."
A múlt heti könyvbemutatón Felleginek, mondhatni, kapóra jött az a friss hír, hogy a republikánus amerikai elnök bosszúhadjáratot hirdetett a közismerten a demokratákhoz húzó „Soros-hálózat" feje ellen, aki úgymond szervezett bűnözőként bebörtönzendő. S bár a magyarországi közterületekről valóban eltűntek a Sorosra célzó, példátlanul aljas üzenetek, a NER-közbeszédbe alanyként, jelzőként mélyen beágyazódtak. A hazaárulást például ki más, mint az „elvtelen Soros-cselédek" követik el nap mint nap – legalábbis Rákay Philip nemrégi Facebook-bejegyzése szerint. Fellegi úgy véli, hogy ezek a meg-megújuló jelen-
Talányos történet
„Gondolja meg minden kortárs, mekkora felelősség terheli, ha a lelkiismereti tiltakozás ellenére is megszületik egy törvény, melyre valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia!" 1938. május 5-én jelent meg az az inkább az utókornak, mintsem a kortársaknak címzett nyilatkozat, amelyet 59 akkori – köztük jó néhány ma is jegyzett – szellemi, közéleti tekintély írt alá.
A társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról címen előterjesztett javaslat, valójában az első zsidótörvény ellen megszólalók közt volt például Móricz Zsigmond és Zilahy Lajos, Bartók Béla és Kodály Zoltán, Márffy Ödön és Kernstok Károly. „Az állampolgári jogegyenlőség megszentelt alapelvének semmibevétele" miatt tiltakozókhoz még két gróf, Apponyi György és Széchenyi György is csatlakozott.
A homlokegyenest eltérő világnézeteket és pártállásokat valló, a legkülönbözőbb hivatásokban és munkakörökben tevékenykedőket – mint azt deklarációjukban is hangsúlyozták – egyetlen kapocs kötötte össze: a keresztény származás.
Az „előre szégyenkezők" figyelmeztetése jószerével visszhangtalan maradt. Az aláírókhoz ugyan még néhányan újságközleményben csatlakoztak, de a parlamenti vita elkezdődött, s gyorsan le is zárult. Féltucatnyi „jogászkodó", „hazafiatlan" vagy éppenséggel „hazaáruló" képviselő okvetetlenkedése ellenére a jogfosztó törvényre a felsőház is rábólintott, amit május 29-én már ki is hirdettek.
Az sem állítható, hogy az 59-ek állásfoglalása komolyabban mozgósította volna a parlament falain kívüli ellentábort. A zalaegerszegi prelátus-plébános, Pehm József (a későbbi Mindszenty József) ugyan 70 paptársa támogatását bírva kinyilatkoztatta, hogy „A keresztény irányt elvizenyősíteni nem engedjük".
A Nemzeti Színházban Zilahy színművének, a Hazajáró léleknek előadásán – a híradások szerint – „néhány fiatalember a karzatokról röpcédulát szórt a nézőtérre", az Új Magyarság publicistája, a rohamléptekkel szélsőjobbra menetelő (később Szálasinál kikötő) Rajniss Ferenc pedig komoly figyelmeztetést fogalmazott meg, mondván, ha a baloldal megpróbálja elgáncsolni a törvényjavaslatot, ezzel felkorbácsolja a szenvedélyeket.
A feledés homályába süllyedt tiltakozásra a rendszerváltást követő években ugyan gyakorta hivatkoztak úgy, mint tiszteletre méltó erkölcsi-politikai állásfoglalásra, a történetírás azonban máig adós a veretes szöveg megszületési és aláíratási körülményeinek feltárásával. Az a legkevesebb, hogy az egyes közleményekben – noha a korabeli sajtóból ez egyértelműen kiderül – más és más aláírói számok szerepelnek, van, aki 56-ig, más „csak" 37-ig jutott el. Máig nem derült ki, hogy „az emberi becsületérzés" diktálta, emelkedett megfogalmazású állásfoglalás szövegét ki írta. Erre Fodor József költő személyében például önjelölt is akadt, de az emlékiratában írt képtelenségek – például az, hogy az aláírók közé csempészte Szent-Györgyi Albertet – ezt az állítást jószerével cáfolják is. A népi-urbánus vita sajátos leágazásának tekinthető az is, hogy volt, aki a Válasz folyóirat köréhez párosította a manifesztum gondolatát, más visszaemlékező szerint viszont azt a Szép Szó folyóirat szűk szerkesztőségében több tízen fogalmazgatták.
ségek adnak tagadó választ arra a többször nekiszegezett kérdésre is, vajon nem késve fogott-e hozzá ehhez a tiltakozáshoz. Ráadásul a reményei szerint az utókornak nyomot hagyó összeállítás kezdete is lehet egy újabb, a világban nagyon is jelen lévő jótékonyságra buzdító hazai akciónak. Amire az újgazdag magyarok számára Soros tevékenysége példamutató lehet. Az ő számára már most is az – jelentette be a könyvbemutatón. A másfél évtizeddel ezelőtt kötött, jövőre lejáró életbiztosítása teljes összegét kerekesszékbe kényszerült betegek támogatására ajánlotta fel.
Arra a kissé provokatív felvetésre, ha például Mészáros Lőrinc az ebül szerzett vagyonának 40–50 százalékát hirtelen szétosztaná, akkor meg lenne-e minden bocsátva, az impulzív művész így felelt: „Egy bírósági tárgyaláson, bíróként azért ezt enyhítő körülménynek venném."